Kadmonológ

A poklok királynője egy 2008-ban, magánkiadásban megjelent történelmi romantikus horror regény. Először kíváncsiságból lapoztam bele egy rendezvényen, majd a szerző megkért arra, hogy írjak róla kritikát, így el is olvastam.

Elsőként le kell szögeznem, hogy a regény maga nem olyan stílusú, amit különösebben kedvelek, így nehéz véleményt mondanom róla. Azok, akik az ilyen regényeket kedvelik, lehet, hogy jobban elnézik a hibáit, mint én.

A könyv olvasható, s ha valaki szereti a történelmi romantikus horrort, annak akár tetszhet is. A történet csavarai érdekesek, s alapvető hibákat nem nagyon találtam benne, amit ne a stílusnak tulajdonítanék. Én nem élveztem különösebben a történetet, de az írásmód eléggé olvastatta magát, hogy az elejétől eljussak a végéig.

A regény nagy volumenű intrikáról szól, valami olyasmi, mintha a Dűnét áthelyeznénk egy romantikus horror környezetbe. Úgy gondolom, hogy a szerző túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor ezzel megpróbálkozott, és először valami egyszerűbb témát kellett volna választania.

Történet:
1658-ban vagyunk, Franciaországban, ahol egy nemesi család életét felbolygatja Francoise, a poklok királynője, valamint a pokolból szabadult démoni segítői. Célja, hogy elfoglalja uralkodói helyét a pokolban, ám ehhez még meg kell hódítania Luist, a vonakodó nemesifjút. A pokol királya ezt persze nem nézi tétlenül, és egy érdekes sakkjátszma kezdődik, amiben a halandók csak egyszerű bábok.

Külalak:
A könyv maga teljesen rendben van - a borító kellően erős, a lapok fehérek, a ragasztás jól tart. A borítóképpel nem vagyok teljesen kibékülve, de nem rosszabb, mint a többi hasonló regényé. A szöveg átlagos, olvasható méretű.

Szerkesztés:
A szöveg stílusa és nyelvtana rendben volt, nem voltak benne idegesítő helyesírási hibák. Olyan 20-30 oldalanként akadtam zavaró mondat-szörnyekbe vagy ijesztően megírt bekezdésekbe. Ezek a számomra elfogadható mennyiségbe tartoznak, és nagyobb részt túlléptem rajtuk, mint műfaji sajátosságon. Akit zavar az ilyen, lehet, hogy már a második fejezetig sem jut el.

Stílus:
A szerző nagyon jól tud fogalmazni, gördülékeny és olvasmányos az írása. A könyvnek ez a legnagyobb erénye, ami átsegített a történet bukkanóin. Ha hozzám közelebb álló témában publikált volna, biztos szívesen olvasnám.

Karakterek és helyszínek:
A kelleténél jóval több van belőlük. A regény elején nehéz belőni, hogy melyik ki lesz főszereplő, és kiből válik ágyútöltelék. Sajnos a szereplők elég sablonosak, a helyszínek pedig jellegtelenek, emiatt nehéz megjegyezni őket. Ezt külön nehezíti számomra, hogy mindnek ízes francia neve van, mivel a francia tudásom nem különösebben erős.

A szereplőket ráadásul bonyolult kapcsolati rendszer fűzi egymáshoz, aminek a kibogozását a 3-4. fejezet környékén feladtam, mert úgy éreztem, hogy csak egy jegyzetfüzet segítségével sikerülne lépést tartanom az információkkal. Ha valaki élvezi a memorizálást és a visszalapozgatást, annak viszont jó móka lehet mindez.

A szereplőkkel az volt az egyik gondom, hogy egy idő után elvesztettem az érdeklődésemet irántuk. A főszereplők egytől egyig unszimpatikusak voltak, a mellékszereplőkkel pedig sorra végzett a szerző, amikor már kezdett volna érdekelni a sorsuk. A pohár akkor telt be, amikor a 81. oldalon félreállították az egyetlen szimpatikus szereplőt, s ezek után már közönyösen figyeltem az eseményeket. Egy kicsit reménykedtem még a következő fejezetek során, hátha előbukkan az említett szereplő, de ez nem történt meg.

A szereplők közül egyedül a nők voltak korrekten ábrázolva, de ezt elnézem, mert mégis csak nő írta a regényt, és úgy gondolom, hogy női közönség számára. A férfi főszereplő egy üres báb volt, akit a nők rángattak, a férfi mellékszereplők pedig pipogya alakok, akik csak díszként jelentek meg - ettől kicsit szappanoperás lett a történet jellege.

Cselekmény:
Minthogy nem tudtam igazán követni sem a szereplőket, sem a helyszíneket, így a történetet sem biztos, hogy teljességében sikerült felfognom.

Bár minden jelenet elején ott volt, hogy milyen időpontban és helyszínen vagyunk, számomra ez elvesztette a jelentőségét, mert ezeket nem tudtam követni.

A jelenetekben vagy egy főszereplő (akiket azért sikerült megjegyeznem) beszélgetett egy másik főszereplővel vagy mellékszereplővel (akiket nem is próbáltam megjegyezni), vagy két mellékszereplő osztott meg az olvasóval háttérinformációkat. Időnként voltak akciójelenetek, amiben valamelyik főszereplőt próbálták megölni, vagy egy mellékszereplővel végeztek.

A történet fordulatos volt, s bár az elején nem sokat értettem meg belőle, a vége felé pörögni kezdtek az események. A háttér adagolása időnként lelassította a történetet, de így is sok olyan információ maradt a háttérben, ami segített volna megérteni pl. a végkifejletet.

A történetet a csúcspont után kellett volna befejezni, és a 28. fejezet 7. részét kihagyni. Az olvasóknak is ezt javaslom, mert az utána következő rész elvesz a korábban leírtakból.

Ezek után nézzük meg, hogy mennyire felel meg a műfaji követelményeknek történelmi romantikus horrorként.

Történelmi:
A történelmi háttér inkább csak díszlet. Nem kapunk ismereteket a múltról és a helyszínekről, akár napjainkban is játszódhatna mindez. Ez igazából nem zavart, mert ennek a regénynek úgysem a történelmisége a fontos, hanem a cselekménye.

Romantikus:
A romantikus szálak számomra inkább szappanopera jellegűek voltak. Nem éreztem azt, hogy reálisan bomlottak volna ki az érzelmek. Az is igaz, hogy az érzelmek mozgatórugói sokszor mágikus eredetűek voltak, vagy legalább is volt egy ilyen érzésem, így lehet, hogy ez nem hiba. Igazából nem nagyon láttam át, és egy idő után nem is nagyon érdekelt, főleg, mivel számomra közömbös, vagy épp ellenszenves szereplők között zajlott mindez.

Horror:
Számomra a horror elemek olykor zavaróak voltak, de ez nem annyira meglepő, mivel nem kedvelem a horrort. A horror részeknél keveredtek a természetfeletti horror és a vérgőzös horror elemei, így mindkét stílus kedvelői megkaphatták azt, amit szeretnek.

A regény 4. oldalán van test démoni megszállása, asszony meggyalázás, halálra korbácsoltatás, öngyilkosság, majd a lap alján elkezdődik egy szeretkezés, ami a következő oldalon gyilkosságba torkollik. Ez így egy kicsit sok volt nekem kezdésként.

Összegzés:
Nehezen tudok véleményt mondani róla. A regény nekem nem tetszett, és valószínűleg nem olvastam volna végig külön felkérés nélkül (1 / 3 pont). Történelmi romantikus horrorként átlagosnak mondanám, de nem ismerem annyira a hasonló irodalmat, hogy véleményt mondhassak róla.

Megrendelhető:
http://www.novumverlag.hu/backlist/8/?product_id=46&detail=1&what=bewertungen

A szerző ismertetője:
http://www.andreasmith.eu/index.php?modul=poklok_kiralynoje

Részlet:
http://www.andreasmith.eu/index.php?modul=poklok_kiralynoje_olv

Érdekes módon a részlet nem a végleges könyvből származik. Amikor elolvastam a feltett részt, gyanús lett, hogy a szövegben vannak azért elég rosszul sikerült mondatok, úgyhogy összehasonlítottam a könyvvel, amiben ezek nagyobb részt javítva lettek.

És csak azért sem árulom el, mit fog csinálni az aranyos kisfiú azzal a csúnya ollóval…

Neked hogy tetszett az A poklok királynője? Írd meg a véleményed! Ha találsz a neten más ismertetőket, azokat is linkelheted!